A horgolt telefontartó kiötlése és ebben a formában való megjelenése nem egyszerre történt.
Az első telefontokot még évekkel ezelőtt készítettem a férjemnek. Aztán szépen lassan a családunk minden tagja kapott egyet.
Aztán a tavalyi év őszén eljött az én telefondobálós időszakom. Folyamatosan röptettem a telefonomat. De mindig megúsztam…
A jelekkel pedig egyszerűen nem foglalkoztam. Pedig figyelnem kellett volna.
Persze utólag mindig okosabb az ember… 🙂
A döntő nap pedig egyik novemberi reggel érkezett meg. Reggel – a szokásoknak megfelelően – elkísértem a srácokat az iskolába. Ilyenkor a telefont csak úgy a zsebembe szoktam tenni és ennyi. Na, de ezen a napon egy kantáros ruhában voltam, aminek a kenguruzsebébe toltam a telefonomat. Még meg is jegyeztem, hogy milyen praktikus megoldás, bár a férjem biztos leszúrna, hogy a telefont ne tegyem a szívem fölé. 🙂
Aztán hazaérkezéskor történt meg a baj. Lehajoltam, hogy levessem a kinti cipőmet, és bumm a zsebemből ki a telefon. Egyenesen a járólapra koppant. Persze, aki látott, ő azóta is röhög az egészen. Állítólag irtó vicces voltam, ahogy kapkodtam a telefonomért. 🙂 🙂 Kösz, Nelli!!! 🙂
Plusz még egy csomót költhettem is rá, hogy megcsinálják, mert természetesen ekkor már nem úsztam meg törés nélkül.
Na, hát ekkor került elő újra a horgolt telefontartó. És ekkor kapott rá egy praktikusnak tűnő pántot. Szerintem, így, ezzel a pántos megoldással lett teljes értékű az egész. Könnyen viselhető, a tépőzárral a tetején pedig egyszerűen ki-be tudom tenni a telefont. És nem utolsósorban az anyaga is strapabíró és könnyen tisztítható. Ráadásul bármilyen színben elkészíthető, akár mintával, akár anélkül.
Ja, és most már a fiúk is megújíttatták a sajátjukat. Íme, az övék:
Amennyiben te is szeretnél egy ilyen horgolt telefontartót, most a lenti gombra kattintva egyszerűen beszerezheted.